Dr. Fábián Gyula Vadásztársaság

Július 4-én tartottuk 3. családi napunkat, névadónk tisztleletére, Dr. Fábián Gyula születésnapján.

A kivételesen kisebb létszámmal, de a szokásos lelkesedéssel indult a nap. 10 órakor volt a gyülekező a már megszokott családinapos helyen, a Gödöllői Arborétumban. A berendezkedés és a rövid megnyitó után a jelenlévő tagokból alakult három csapat neki is állt az első feladatnak.

A szendvics gyártásra 20-25 perc állt rendelkezésre. Az öt tagú pártatlan zsűri pontozta a szendvicsek küllemét és ízét is, maximum 100 pontot lehetett kapni. Az 1-es csapat házi készítésű fűszeres bucival, és friss rántottával, a 3-as csapat szendvicskrémek variációival és pirított vargányával lepte meg a zsűrit. A nyerő szendvics pedig a 2-és csapat egyszerű, de rendkívül ízletes paprikás szalámis szendvicse lett, melyre főtt fácántojást tettek.

A második feladat számháború volt. Utakkal körbehatárolt kisebb erdőfoltban kezdték a háborút. Bravúros, gyors küzdelemben az 1-es csapat minden tagja életben maradva a másik két csapat minden tagját levadászta, így a maximálisan megszerezhető 50 pontot elvitte. Voltak akik annyira élvezték, hogy a fejpántot eltették emlékbe.

Az utolsó feladat légpuska lövészet volt, szabadkézből billenő bábukra és támasztékról nagy kaliberű üres lőszer hüvelyre. Csapatonként összesen 550 pont volt maximum elérhető.
Rendkívül szoros versenyben, csupán 7 ponttal az 1-es csapat nyerte a fődíjat, a gerlézést Pilisen, még egyszer gratulálunk nekik!
De most sem távozott senki sem üres kézzel, a gyerekek fa érmeket, a csapattagok pedig kitűzőt kaptak.

A családtagok és kísérők élvezték a szurkolást, a finom szendvicseket a versenyen kívüli légpuska lövészetet és az íjászatot.

Hálás köszönet jár a kürtösöknek az koncertértért! Érdekes volt a sétálók és kutyasétáltatók arca, amikor észre vették, hogy egy koncert közepébe csöppentek.

Akinél még rejtőznek az eseményről jól sikerült képek, kérjük osszák meg velünk!

[Show slideshow]

• folyamatosan feltöltés alatt

[Show slideshow]

A Lajosmizse, Cegléd tábla mellett idén sokszor elhaladtam már, és mindig eszembe jutott, hogy többen is jó élményekkel, szép trófeákkal tértetek haza innen, kiemelve Szabó Laci aranyérmes bakját. Így egy Tisza vidéki vadászathoz kapcsolva magam is útba ejtettem a homokhátság domborzati viszonyait őrző tájat.

Kecskemét környékén a látszólag sík vidék kisebb nagyobb lankákat rejt, melyet fedezékül használva egy akár 80 fős tarvad csapat is pillanatok alatt képes eltűnni a távcsőből. Itt azonban az egykori dűnéken telepített akác, nyár és fenyőerdők összefüggő, de mégis változatos tömböket alkotnak, a területen simán lehetett fél napot menni részben terepjáróval növelve a hatósugarunkat, szinte végig erdőben.

Nomen est omen: az Aranyhomok VT valóban arannyá változtatta a homokot minden tekintetben, ami mögött nagyon komoly szakmai munka van. Vadászat után még maradtam egy fél napot, ami alatt egy területrész 23 szóróját töltöttük fel kukoricával és cukorrépával- figyelemre méltó a vadászati létesítmények jó állapota és a lesek helyének megválasztása. Köszönet illeti Rávai Lacit a szíves fogadtatásért, illetve a keresztapaságért, kísérőmet Molnár Danit pedig elszántságáért és a dinamikusan változó helyzetben az újabb haditervek ügyes felállításáért.

Az első vadásznapon sokat mentünk, háromszor is sikerült egy bikát becserkelnünk, azonban nem mutatott tiszta célt így lövést nem tettem. Ez a szarvasféle alapból egy nyughatatlan állat és állandóan mozgásban van, amit a homokos talajban sínpárnak tűnő, összefüggő nyomai is mutatnak, ráadásul jól is lát, így a találkozások legtöbbször már azelőtt véget érnek, mielőtt elkezdődtek volna, ugyanis többnyire még előtted kiszúr és huss, ennyi volt. 

Egy hétre rá új stratégiával vágtunk neki az erdőnek, tarvadat rengeteget láttunk, bika azonban nem került a látótérbe, de a szajkók zajongására felfigyelve felültünk egy lesre. 

A róka balról érkezett és ott is maradt, mi pedig fellelkesülve Diána váratlan ajándékán, fáradhatatlanul mentünk a vad után, arra számítva, hogy a novemberi napsütésben valamelyik tisztáson csak rájuk találunk. 

Amikor Dani hirtelen lefékezett, tudtam az előző kalandból, hogy kb. 5 másodpercünk van. Persze a bika nem az én oldalamon volt, de mire Mazda megállt már kint voltam és a motorháztetőnek támaszkodva sikerült elkapnom a pillanatot, amikor még mind a négy lába a földön volt. A becsült 140 méter visszamérve volt 160 is, ezért az egyértelmű találatjelzés ellenére volt egy kis izgalom, amikor mentünk, mentünk és még mindig nem volt meg a rálövés helye, de aztán megtaláltuk, ahol kirúgott, és kis szemlélődés után fél perces kereséssel meg lett. Seb van az orra fölött, ahol fehér, így kaptam otthon a gyerektől, hogy „Apa, lelőtted Rudolfot!”, de a trófeát elnézve, kedves vadászbarátok, akkor most milyen vadat is ejtettem?!!

Kocsi Tamás
gazdasági felelős

[Show slideshow]

Első, saját szervezésű fácánhajtásunk sikeresnek mondható. Mindenki nagyszerűen érezte magát, szerencsésen, balesetmentesen zajlott a vadászat! Avatásra is sor került.

Köszönjük a fegyver nélküli kutyások segítségét, örömmel értesültünk róla, hogy ők is remekül érezték magukat. Köszönjük továbbá, hogy kürtös tagjaink és vendégeiknek, hogy hozták kürtjüket és ezzel ünnepélyessé tették vadászatunkat. És végül, de nem utolsó sorban köszönjük a képeket készítőiknek!

Kérem tagjainkat, hogy továbbra is fokozottan figyeljenek a szabályok és a vadászatvezető utasításainak betartására!

Vadászüdvözlettel,

Érsek István
elnök

[Show slideshow]

[Show slideshow]

II. Béri Vadászkürt-hétvége programja

Helyszín: Bér, Andezit Hotel Vadászkastély (Nógrád megye déli része, Budapesttől 60 Km-re, GPS koordináták: 
47,87698
19,501076 ).

Időpont: 2019. október 19 – 20.

2019. október 19. Szombat:

2018. október 21. Vasárnap:

Felhívás

„Tisztelt Vadászkürtös és vadászkürt iránt érdeklődő Barátaink!

A Dr. Fábián Gyula Vadásztársaság Egyesület örömmel tájékoztatja a vadászkürt iránt érdeklődő közönséget, hogy 2019. október 190-20-án megszervezzük immár a második vadászkürtös hétvégét Béren, az Andezit Hotel Vadászkastélyban (Nógrád megye déli része, Budapesttől 60 Km-re, GPS koordináták: 47,87698 / 19,501076 ).

A tavalyi eseményünk sikerein felbuzdulva az idén is várunkkezdő és haladó kürtösöket is, akikkel külön csoportokban foglalkoznak az általunk felkért művész-tanárok, a Magyar Vadászkamara Kürtegyüttesének tagjai, név szerint Gyurik Rita, Kovács Gábor és Palatinusz Ferenc

A hétvége programját képezi egy vadász-szakmai elődás is. Idén a felkért előadó Őrhalmi Csaba.

Részvételi díj 20.000.- Ft/ kürtös és 17.000.-Ft/ kísérő, magában foglalja a következőket:- szállás (egy éjszaka, kétágyas szobában)- étkezés szombaton három fogásos ebéd, két fogásos vacsora, vasárnap reggeli, három fogásos ebéd) – kürt-oktatás (kezdő és haladó csoportokban)- kürtös és vadászati szakmai előadások látogatása

Maximális részvételi szám: 30 fő.

A Dr. Fábián Gyula VT fenntartja a program változtatásának, módosításának jogát szükség esetén!

Előleget (10.000.-Ft/fő a jelentkezési határidő végéig kérjük utalni, vagy készpénzben átadni. Megjegyzésben szerepeljen a jelentkező neve és a kürttábor. Számlaszám OTP 11712073-21455694 Dr. Fábián Gyula Vadásztársaság

Kérjük, részvételi szándékukat e-mailben, vagy telefonon az alábbi elérhetőségek valamelyikén jelezzék:

e-mail drfabianhyulavt@gmail.com telefon Érsekné Maszlag Zita 06709499970

Jelentkezési határidő: 2019. Október 10.

Egyéb információ: kérjük, hogy a haladó kürtösök hozzák magukkal hangszerüket. A kezdők számára, akik nem rendelkeznek hangszerrel, korlátozott számban kölcsön fúvókát tudunk biztosítani a helyszínen gyakorlás céljára.

Vadászüdvözlettel:

Érsek István Zsolt elnök

Dr. Fábián Gyula Vadásztársaság Egyesület

2019. július 6-án tartotta vadásztársaságunk a második családi napját, névadónk tiszteletére, Dr. Fábián Gyula születésnapjához (július 4.) legközelebb eső szombaton. Ismét a Gödöllői Erdészeti Arborétum adott helyszínt. Külön köszönettel tartozunk a Koronauradalmi Kürtegyüttesnek és vezetőjének, Lakatos Annának, hogy megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényünket.

Ismét rendkívül jó hangulatban és nagyon magas részvétellel zajlott társaságunk családi napja. Tagjainkból hat csapatot alakítottunk sorshúzással. A csapatoknak egy hónapjuk volt eldönteni, hogy milyen vadételt főznek és milyen ügyességi vagy logikai játékkal teszik próbára a többi csapatot és családjaikat. Nem titkolt cél volt ismét a csapatépítés és a játékos kikapcsolódás.

Képeket még mindig várunk!

[Show slideshow]

Tisztelettel emlékezzünk névadónkra, Fábián Gyula bácsira születésnapja alkalmából! Megünneplésére minden tagtársunkat várunk szombaton Vadásztársaságunk családi napjára!

[Show slideshow]

IB-nk támogatta az ötletet, miszerint társaságunk egyik büszkeségéért, a székhelyünkért , a Vadászmúzeumért összefogásra és társadalmi munkára hívjuk a tagjainkat! Ennek oka, hogy Kopka Viktor tagtársunk mindig szívesen fogad és lát vendégül minket a múzeumban, nemcsak az őszi taggyűlések alkalmával, de egyéb múzeumlátogatásokkor is. Ezt szeretnénk neki megköszönni, egy már esedékes portalanítással, molyirtással. Ez a munka két személynek kb. két egész napot vesz igénybe. Időpontnak május 5-ét néztük ki, ha 5-8 ember összegyűlik az már elég, de minél többen leszünk, annál jobb! A tervek szerint ha már ott leszünk, bográcsolunk is valamit. A szervezésből Viktort kihagytuk, meglepetésnek szántuk, persze előtte puhatolóztink, hogy jó-e neki az időpont.

Tíz óra után érkezett a kis csapat -22 fő gyerekestül- a Vadászmúzeumhoz, Kopka Viktor nagy meglepetésére. Akik először jártak ott, kaptak egy rövid bemutatót, majd tízóraira vaddisznózsíros kenyeret és mindenki neki is esett a munkának. Trófea és preparátum tisztítás, portalanítás és molyirtás valamint általános portalanítás zajlott, az összegyűlt segédkezeknek köszönhetően, párhuzamosan a magyar és afrikai részlegen, valamint jutott a segítségből bőven a konyhába is, ahol csülök pörkölt készült. A sok dolgos kéznek köszönhetően nagyon gyorsan készen lett a munka és az étel is. Köszönjük mindenkinek, aki idejét áldozta: Király Pisti, Balázs Laci és családja, Meszjarik Jancsi és családja, Tamás Józsi, Kiszel Feri, Ancsa, Edit és párja, Kocsi Tamás és családja, Érsek István és családja. Valamint hálás köszönet Kopka Viktornak, hogy első meglepetésében nem dobta ki a csaptot! A képeket köszönjük Meszjarik-Dianits Viviennek! És szeretnénk köszönetet mondunk azoknak is, akik jelezték, hogy egyéb elfoglaltság miatt nem lehetnek ott, de anyagilag támogatták az akciónkat! A munka egyébként a szokásos jó hangulatban folyt, odakint végig áztató eső esett, így a hét fős gyereksereg is bent segített, és szemmel láthatólag nagyon jól szórakoztak ők is.

[Show slideshow]

Fábián Lajos, Hernold László és jómagam számára május 3-a délutánja az előszállási beírókönyvnél köszöntött ránk és mindannyian nagyon örültünk, hogy a jégesővel is kísért vihar másfél órával érkezésünk előtt végetért. Csak remélni tudtuk, hogy a bakok az eső elvonultával kijönnek a napra szárítkozni, ami így is történt, de a délután mindhármunk számára tartogatott meglepetéseket.
A Csaba által nekem kiszemelt bakot két perc cserkelés után sikeresen és véglegesen elugrasztottuk, mivel épp a tábla sarkában tartózkodott, hol máshol a tíz hektárban, pont, ahol letettük az autót. A fekete bodzás, akácos, bokros részen annyi takarás volt, hogy a túlsó oldalra átmenve sem találtuk meg, így tovább cserkeltünk a két tábla közti árok viszonylagos takarása mentén, amikor is mintegy 700 méter után a repce táblában egy visszarakott hatos bakra lettünk figyelmesek.
Ahogy ettük a távolságot, a velünk szemben lévő árpában megpillantottuk egy másikat, akit szerettünk volna közelebbről is szemügyre venni. Közben mellőlünk felkelt egy suta is, aki az események nem várt láncolatát indította el, ugyanis az eddig nekünk háttal és nyugton lévő bakunkat átvitte a mi oldalunkra, ahol az egyből nekiesett egy eddig nem is látott trónkövetelőnek.
Csaba a spektívvel már látta, amit szabad szemmel én még nem: egy igazi gyilkos bakról van szó, aki nagyon is tudatában volt annak, hogy milyen fegyver van a fején és ennek megfelelően jó fél kilométerre űzte ellenfelét, majd nagy meglepetésre mi váltunk a következő célponttá. Épp a két táblát elválasztó árok mentén egy friss vetésben haladtunk, ezért egyből kiszúrt minket, mivel azonban szelet nem kapott és összehúztuk magunkat amennyire lehetett, valószínűleg minket is betolakodónak nézett és nekünk rontott.
Én azzal voltam elfoglalva, hogy próbáljak úgy fordulni, hogy kikerüljek a 61-es út vonalából, de arra nem voltam felkészülve, hogy a bak ennyire közel és egy gyorsvonat sebességével egyenesen ránk jön.
A nagyítást sem tudtam letekerni, őkelme, persze amikor rájött, hogy mégsem őz vagyok, irányt váltott, ennek megfelelően nem sikerült együtt mozognom vele, úgyhogy 40 méterről szépen alá lőttem!
Puff!
Ezt jól elcsesztem, a bak pedig meg sem állt a szomszéd vadászterületig, egy jó kilométerre tőlünk váltott ki az árpából!
Nem gondoltuk, hogy látjuk még aznap, így elindultunk tovább, de azért a fél szemünket rajta tartottuk a szomszéd határvidéken és jól tettük, mert tíz perc se telt el és megláttuk visszaindulni!
Gyors haditanácsot tartottunk. Az egyértelmű volt a nagy agresszióból, hogy a repce a territórium központja. Volt is egy ülőke, viszonylag jó helyen, de nem volt jó a szél. És a háttér sem, a darui főutcával. Nem maradhattunk az árok mentén. Próbáljuk akkor szemből az innenső árpából. Hamar rájöttünk, hogy ez sem lesz jó: ő volt magasabban, mi is láttuk őt, de ő is minket. Esze ágában se volt közelebb jönni, de el se ment. Figyelt minket! Szerintem jól szórakozott rajtunk.
Jó. Egy lehetőség maradt: átvágtunk keresztben a művelési nyomon, majdnem begyalogoltunk a darusi kocsmáig, majd a szélső házak mentén rámentünk takarásban újra az árpára. És bejött! Mert azzal, hogy elmenni látott minket és kikerültünk a látóteréből is, a kb. negyed óra alatt le is nyugodott és elindult szépen a helyére befelé. Amikor kiértünk a faluszéli tanya takarásából, épp az árpa közepénél tartott. Szelünk jó volt és nem is látott meg, mivel nem egyenes vonalban jött át az árpán, hanem levágta az utat és nekünk 45 fokban elfele. Hát törpejárásban elég nagy sprintet vágtunk le, hogy lőtávolba érjünk, de ő volt a gyorsabb.
A bak amint 5 méterre ért az árpa szélétől, megálltam, mert egyértelmű volt, hogy mindjárt kivált és akkor ő is meg fog egy pillanatra állni, most kéne összekapni magam a futásból, hát nem sikerült. Az egy dolog, hogy fújtatok, mint egy gőzgép és 120 a pulzusom, nyilván leülök, a stabilabb pozícióért, de mi vagyunk magasabban, nem tudom olyan alacsonyan beállítani a lőbotot, hogy jó legyen, szétcsúsznak a lábai. Értékes másodperceket vesztünk, Csaba a saját súlyával támasztja ki a végén.
A bak mindebből mit sem érzékel, de halad, komótosan ballag, majd újra megáll. Innen már tőlünk csak messzebb lesz. Utolsó esély.
Csaba mér: 272 méter.
Durr.
Hiba. Tudat alatt érzékelem, hogy nem látom a földet porozni, tehát ellőttem fölötte. A vad jól állja, talán a gázágyú miatt, talán, mert a kompenzátor miatt a hangrobbanás forrása nem lokalizálható. Azonnal újra ismételek, nagy levegő, mentálisan most már 100 % benne vagyok a lövésben.
A bak nyaki gerinclövéssel azonnal tűzben rogyott. Háromnegyed nyolc van. A leghosszabb lövésem és a legnagyobb bénázásom is együtt, egy napon.
Nagy sóhaj, részben a megkönnyebbülésé, aki vadászik, pontosan tudja, mennyire elbizonytalanító, rossz érzés a hibázás! Örömünknek hangot is adunk, nagyon megdolgoztunk érte. Csaba megy fás szárú töretért, én pedig nem vagyok rest visszamenni az árpába utolsó falatért- három szálat a három lövésért, mert az elsőért szégyellem ám magam.
A birtokba vétel és a tiszteletadás után szakmai szemmel is nézzük, 4-5 évesre becsüljük a vadat, a trófea nem nagy,max 300 gramm, de a gyilkos szár mindent visz. Sérülés nem mechanikai. Bal agancstőben akut csonthártyagyulladás, felületen sárga genny látható: bizony, ez nagyon jó kilövés volt.
Visszafelé előkerül az elűzött bak, ideális 80 méteren, időnk is van bírálni: fiatal, jó képességű, már most 400 feletti szabályos hatos, egyöntetűen állapítjuk meg, hogy ő lett a terület új királya.
Előkerül továbbá a földtulajdonos, lőirányból, a szintkülönbségek miatt nem láthattuk egymást és ezért valódi veszélyben nem volt, de azért mindenkinek egy újabb tanulság.
Köszönet idősebb és ifjabb Péja Csabának, valamint Zolikának a profi kísérésért, Fábián Lajosnak és Hernold Lászlónak pedig a jó társasaságért. Lajos bakja is különleges, befelé forduló szárai „O” alakot formáznak. Laci bakjáért pedig még visszajövünk, ha kisebb lesz a takarás.

Kocsi Tamás
gazdasági felelős

„Itt van kép a Tamás által említett Fábián Lajos által elejtett első nagykarácsonyi öreg és érdekes bakocskáról, amelyik nagyon megdolgoztatott. Lővilág végén, végül 282 méterről sikerült terítékre hozni… Tűzben rogyott, tisztelet a vadnak, üdv a vadásznak…
Üdv, L”

[Show slideshow]

A tavalyi jól sikerült cserkeszőlői bakozás és hollókői muflon vadászat után felbuzdulva erre az évre több családos vadászatot is terveztünk.

Az első, egy nagykarácsonyi bakozás volt, rögtön a szezon elején. Hála és köszönet Péja Csabának, hogy nem hajtott el minket rögtön az ötlet hallatán. Meg is érkeztünk délután három előtt a Vadászházhoz, ahol a szállásunk volt. Nem bababarát, inkább úgy nevezném, hogy vadászcsalád barát volt, nagy szoba, sok, összetolható ággyal. Falu szélén, hatalmas kerttel, egy sűrű fás tér mellett. A vadászok elindultak, a vadászgyerekek pedig neki indultak, hogy megmásszák a közelben található összes fát. Eltartott egy ideig, aztán kezdték előről. A házban fél percet sem töltöttünk, kint piknikeztünk sötétedésig, amíg meg nem kaptuk a várvavárt képet, nemsokára meg is jöttek, zsigereltek – három szakértő jótanácsai közt – majd a vadászcsalád elindult a szomszéd faluba, Előszállásra (milyen érdekes a neve, de ebbe nem megyek most bele) kocsmázni, mivel ekkor ott még kapható vacsora, és ha egyszer a gyereknek hamburgert ígérnek, akkor nincs menekvés. Álmosan érkeztünk vissza a szállásra, az éjszaka pedig szűkösen telt, mivel az aprólékok keresztben aludtak. A vadászok hajnalban ismét útra keltek az alvók mellől, akik pár órával később arra ébredtek, hogy “ti még alszotok???”. Hajnalra megérkezett Hrencsjár Norbi is, aki szintén szerencsével járt. Egy csodaszép orgonás teríték elkészítése után a vad tiszteletére még kürt szó is hallatszott. Jókedvvel és egy ígérettel távozunk, miszerint a következő látogatásnál Csaba nagyobb autót eszközöl, hogy az egész csapat kimehessen kísérni, és még a hódvárat is megmutatja. Nem tudja mire vállalkozott.

A lajosmizsei bakozásra nem kísérhettük fővadászunkat, új hely, viselkedni kell, stb… Távollétünkben a vadászat kevésbé volt szerencsés, a távcső valahogy elmozdult, így a bak megmenekült. A vadásznak vissza kell térnie, ismét egyedül, de ha nem jár sikerrel, egyedül többet nem mehet!

Cserkeszőlőn jólismert helyre mentünk, jólismert vadőrhöz. Rostás Renit tavaly óta ismerik és imádják a vadászgyerekek, mióta beültette a kupac gyereket a hátsó ülésre, a vadászt a platóra (mert ott úgy sem hallja a gyerekzaivalyt) és neki indultunk vadászni. Idén is ez lett volna a terv, de az eső közbeszólt. Mi délután egyre értünk oda, az esővel egyidőben. A hajnali vadászaton Minárik Zoli már meglőtte a bakját, őt kivittük dögszóróra, sakált lőtt volna. Előtte azonban belőtte a Vadász a puskáját, nehogy úgy járjon, mint Lajosmizsén. Három lövésre volt szükség, ezalatt Ara tacsi megkergetett 15-20 nyulat, kb ugyanennyi őzet, és kb ugyanennyi, 15-20 percet kerestük és vártuk őt vissza, meg is jött, rendkívül koszosan. Büntetésül, és mert nagyon koszos volt, a vadászházban maradt, a csapat pedig elindult vadászni. Az eső miatt a Vadász is a kocsiban ült, nagyon rég szeretne lőni egy “egyszarvút” Reni tudott többet is a környéken, de minden kívánatos bakot elnyelt a föld. Fiatal, kímélendő, itt-ott barkás bakokat, sutákat hetesével, nyocasával láttunk. Egy bak, aki “nem a miénk” volt órákon át állt a pucér mező közepén, mozdulatlanul nézve, ahogy autózunk körbe-körbe. A tavalyiból kiindulva, rövidebb időre készültünk. Inni volt nálunk, de enni nem. Hat óra lehetett már, amikor Reni elővett egy életmentő csokit. Egy órával később megkérdezte, hogy visszavigyen-e minket a vadaszházhoz, hogy kettesben folytassák, de kórusban hallatszott a három NEEEEEM!!!!! Elautóztunk egy szőlős mellé, ott letették a kocsit és a kíséretet, majd cserkelni mentek. A Vadász már kezdett ideges lenni, a vadőr is, jobb volt így, és eredményesebb is. Úgy egy órára rá hallatszott egy lövés, nyolc óra lehetett, utána azonnal besötétedett. Gyors töret, és sietség pizzát rendelni és a kint felejtett Minárik Zolit összeszedni, de előtte Reni szabadban legelésző hat darab nyáriludait kergettük és tettük meleg helyre. Csöpögött az eső, sötét volt, de ott volt mindenki, terítéket szorgalmaztam, de leszavaztak az eső miatt, majd reggel… még öcsi is azt mondta, inkább igyunk. A szállás itt is vadászcsalád barát, összetoltunk három ágyat, az aprólékok is jól ráhúztak, tizenegykor kerültek ágyba. Reggel húztuk az időt, hátha eláll az eső és a terítéknél Szaffi tud kürtözni Renivel, Szaffi nagyon várta már, de sűrű áztatós eső esett, jobban, mint az este. Búcsút vettünk és jó emlékekkel ismét haza indultunk.

Két hét múlva Hollókőn bakozunk, a szállás szintén vadászcsalád barátnak mondható. Tavaly voltunk már ott, igaz nem terepen, csak a vadászháznál, ahol rengeteg mókára van lehetőség, ha gyerek vagy, árokban ücsörgés, bálára mászás, dombról gurulás, fára mászás… reméljük, nem fog esni.

U.i. A második lajosmizsei kísérlet sikeres volt, képek csatolva arról is.

[Show slideshow]