Nyugtával a bakot- Előszállás/Nagykarácsony 2019.május 3.

Fábián Lajos, Hernold László és jómagam számára május 3-a délutánja az előszállási beírókönyvnél köszöntött ránk és mindannyian nagyon örültünk, hogy a jégesővel is kísért vihar másfél órával érkezésünk előtt végetért. Csak remélni tudtuk, hogy a bakok az eső elvonultával kijönnek a napra szárítkozni, ami így is történt, de a délután mindhármunk számára tartogatott meglepetéseket.
A Csaba által nekem kiszemelt bakot két perc cserkelés után sikeresen és véglegesen elugrasztottuk, mivel épp a tábla sarkában tartózkodott, hol máshol a tíz hektárban, pont, ahol letettük az autót. A fekete bodzás, akácos, bokros részen annyi takarás volt, hogy a túlsó oldalra átmenve sem találtuk meg, így tovább cserkeltünk a két tábla közti árok viszonylagos takarása mentén, amikor is mintegy 700 méter után a repce táblában egy visszarakott hatos bakra lettünk figyelmesek.
Ahogy ettük a távolságot, a velünk szemben lévő árpában megpillantottuk egy másikat, akit szerettünk volna közelebbről is szemügyre venni. Közben mellőlünk felkelt egy suta is, aki az események nem várt láncolatát indította el, ugyanis az eddig nekünk háttal és nyugton lévő bakunkat átvitte a mi oldalunkra, ahol az egyből nekiesett egy eddig nem is látott trónkövetelőnek.
Csaba a spektívvel már látta, amit szabad szemmel én még nem: egy igazi gyilkos bakról van szó, aki nagyon is tudatában volt annak, hogy milyen fegyver van a fején és ennek megfelelően jó fél kilométerre űzte ellenfelét, majd nagy meglepetésre mi váltunk a következő célponttá. Épp a két táblát elválasztó árok mentén egy friss vetésben haladtunk, ezért egyből kiszúrt minket, mivel azonban szelet nem kapott és összehúztuk magunkat amennyire lehetett, valószínűleg minket is betolakodónak nézett és nekünk rontott.
Én azzal voltam elfoglalva, hogy próbáljak úgy fordulni, hogy kikerüljek a 61-es út vonalából, de arra nem voltam felkészülve, hogy a bak ennyire közel és egy gyorsvonat sebességével egyenesen ránk jön.
A nagyítást sem tudtam letekerni, őkelme, persze amikor rájött, hogy mégsem őz vagyok, irányt váltott, ennek megfelelően nem sikerült együtt mozognom vele, úgyhogy 40 méterről szépen alá lőttem!
Puff!
Ezt jól elcsesztem, a bak pedig meg sem állt a szomszéd vadászterületig, egy jó kilométerre tőlünk váltott ki az árpából!
Nem gondoltuk, hogy látjuk még aznap, így elindultunk tovább, de azért a fél szemünket rajta tartottuk a szomszéd határvidéken és jól tettük, mert tíz perc se telt el és megláttuk visszaindulni!
Gyors haditanácsot tartottunk. Az egyértelmű volt a nagy agresszióból, hogy a repce a territórium központja. Volt is egy ülőke, viszonylag jó helyen, de nem volt jó a szél. És a háttér sem, a darui főutcával. Nem maradhattunk az árok mentén. Próbáljuk akkor szemből az innenső árpából. Hamar rájöttünk, hogy ez sem lesz jó: ő volt magasabban, mi is láttuk őt, de ő is minket. Esze ágában se volt közelebb jönni, de el se ment. Figyelt minket! Szerintem jól szórakozott rajtunk.
Jó. Egy lehetőség maradt: átvágtunk keresztben a művelési nyomon, majdnem begyalogoltunk a darusi kocsmáig, majd a szélső házak mentén rámentünk takarásban újra az árpára. És bejött! Mert azzal, hogy elmenni látott minket és kikerültünk a látóteréből is, a kb. negyed óra alatt le is nyugodott és elindult szépen a helyére befelé. Amikor kiértünk a faluszéli tanya takarásából, épp az árpa közepénél tartott. Szelünk jó volt és nem is látott meg, mivel nem egyenes vonalban jött át az árpán, hanem levágta az utat és nekünk 45 fokban elfele. Hát törpejárásban elég nagy sprintet vágtunk le, hogy lőtávolba érjünk, de ő volt a gyorsabb.
A bak amint 5 méterre ért az árpa szélétől, megálltam, mert egyértelmű volt, hogy mindjárt kivált és akkor ő is meg fog egy pillanatra állni, most kéne összekapni magam a futásból, hát nem sikerült. Az egy dolog, hogy fújtatok, mint egy gőzgép és 120 a pulzusom, nyilván leülök, a stabilabb pozícióért, de mi vagyunk magasabban, nem tudom olyan alacsonyan beállítani a lőbotot, hogy jó legyen, szétcsúsznak a lábai. Értékes másodperceket vesztünk, Csaba a saját súlyával támasztja ki a végén.
A bak mindebből mit sem érzékel, de halad, komótosan ballag, majd újra megáll. Innen már tőlünk csak messzebb lesz. Utolsó esély.
Csaba mér: 272 méter.
Durr.
Hiba. Tudat alatt érzékelem, hogy nem látom a földet porozni, tehát ellőttem fölötte. A vad jól állja, talán a gázágyú miatt, talán, mert a kompenzátor miatt a hangrobbanás forrása nem lokalizálható. Azonnal újra ismételek, nagy levegő, mentálisan most már 100 % benne vagyok a lövésben.
A bak nyaki gerinclövéssel azonnal tűzben rogyott. Háromnegyed nyolc van. A leghosszabb lövésem és a legnagyobb bénázásom is együtt, egy napon.
Nagy sóhaj, részben a megkönnyebbülésé, aki vadászik, pontosan tudja, mennyire elbizonytalanító, rossz érzés a hibázás! Örömünknek hangot is adunk, nagyon megdolgoztunk érte. Csaba megy fás szárú töretért, én pedig nem vagyok rest visszamenni az árpába utolsó falatért- három szálat a három lövésért, mert az elsőért szégyellem ám magam.
A birtokba vétel és a tiszteletadás után szakmai szemmel is nézzük, 4-5 évesre becsüljük a vadat, a trófea nem nagy,max 300 gramm, de a gyilkos szár mindent visz. Sérülés nem mechanikai. Bal agancstőben akut csonthártyagyulladás, felületen sárga genny látható: bizony, ez nagyon jó kilövés volt.
Visszafelé előkerül az elűzött bak, ideális 80 méteren, időnk is van bírálni: fiatal, jó képességű, már most 400 feletti szabályos hatos, egyöntetűen állapítjuk meg, hogy ő lett a terület új királya.
Előkerül továbbá a földtulajdonos, lőirányból, a szintkülönbségek miatt nem láthattuk egymást és ezért valódi veszélyben nem volt, de azért mindenkinek egy újabb tanulság.
Köszönet idősebb és ifjabb Péja Csabának, valamint Zolikának a profi kísérésért, Fábián Lajosnak és Hernold Lászlónak pedig a jó társasaságért. Lajos bakja is különleges, befelé forduló szárai „O” alakot formáznak. Laci bakjáért pedig még visszajövünk, ha kisebb lesz a takarás.

Kocsi Tamás
gazdasági felelős

„Itt van kép a Tamás által említett Fábián Lajos által elejtett első nagykarácsonyi öreg és érdekes bakocskáról, amelyik nagyon megdolgoztatott. Lővilág végén, végül 282 méterről sikerült terítékre hozni… Tűzben rogyott, tisztelet a vadnak, üdv a vadásznak…
Üdv, L”

[Show slideshow]