Családos vadászaton

A tavalyi jól sikerült cserkeszőlői bakozás és hollókői muflon vadászat után felbuzdulva erre az évre több családos vadászatot is terveztünk.

Az első, egy nagykarácsonyi bakozás volt, rögtön a szezon elején. Hála és köszönet Péja Csabának, hogy nem hajtott el minket rögtön az ötlet hallatán. Meg is érkeztünk délután három előtt a Vadászházhoz, ahol a szállásunk volt. Nem bababarát, inkább úgy nevezném, hogy vadászcsalád barát volt, nagy szoba, sok, összetolható ággyal. Falu szélén, hatalmas kerttel, egy sűrű fás tér mellett. A vadászok elindultak, a vadászgyerekek pedig neki indultak, hogy megmásszák a közelben található összes fát. Eltartott egy ideig, aztán kezdték előről. A házban fél percet sem töltöttünk, kint piknikeztünk sötétedésig, amíg meg nem kaptuk a várvavárt képet, nemsokára meg is jöttek, zsigereltek – három szakértő jótanácsai közt – majd a vadászcsalád elindult a szomszéd faluba, Előszállásra (milyen érdekes a neve, de ebbe nem megyek most bele) kocsmázni, mivel ekkor ott még kapható vacsora, és ha egyszer a gyereknek hamburgert ígérnek, akkor nincs menekvés. Álmosan érkeztünk vissza a szállásra, az éjszaka pedig szűkösen telt, mivel az aprólékok keresztben aludtak. A vadászok hajnalban ismét útra keltek az alvók mellől, akik pár órával később arra ébredtek, hogy “ti még alszotok???”. Hajnalra megérkezett Hrencsjár Norbi is, aki szintén szerencsével járt. Egy csodaszép orgonás teríték elkészítése után a vad tiszteletére még kürt szó is hallatszott. Jókedvvel és egy ígérettel távozunk, miszerint a következő látogatásnál Csaba nagyobb autót eszközöl, hogy az egész csapat kimehessen kísérni, és még a hódvárat is megmutatja. Nem tudja mire vállalkozott.

A lajosmizsei bakozásra nem kísérhettük fővadászunkat, új hely, viselkedni kell, stb… Távollétünkben a vadászat kevésbé volt szerencsés, a távcső valahogy elmozdult, így a bak megmenekült. A vadásznak vissza kell térnie, ismét egyedül, de ha nem jár sikerrel, egyedül többet nem mehet!

Cserkeszőlőn jólismert helyre mentünk, jólismert vadőrhöz. Rostás Renit tavaly óta ismerik és imádják a vadászgyerekek, mióta beültette a kupac gyereket a hátsó ülésre, a vadászt a platóra (mert ott úgy sem hallja a gyerekzaivalyt) és neki indultunk vadászni. Idén is ez lett volna a terv, de az eső közbeszólt. Mi délután egyre értünk oda, az esővel egyidőben. A hajnali vadászaton Minárik Zoli már meglőtte a bakját, őt kivittük dögszóróra, sakált lőtt volna. Előtte azonban belőtte a Vadász a puskáját, nehogy úgy járjon, mint Lajosmizsén. Három lövésre volt szükség, ezalatt Ara tacsi megkergetett 15-20 nyulat, kb ugyanennyi őzet, és kb ugyanennyi, 15-20 percet kerestük és vártuk őt vissza, meg is jött, rendkívül koszosan. Büntetésül, és mert nagyon koszos volt, a vadászházban maradt, a csapat pedig elindult vadászni. Az eső miatt a Vadász is a kocsiban ült, nagyon rég szeretne lőni egy “egyszarvút” Reni tudott többet is a környéken, de minden kívánatos bakot elnyelt a föld. Fiatal, kímélendő, itt-ott barkás bakokat, sutákat hetesével, nyocasával láttunk. Egy bak, aki “nem a miénk” volt órákon át állt a pucér mező közepén, mozdulatlanul nézve, ahogy autózunk körbe-körbe. A tavalyiból kiindulva, rövidebb időre készültünk. Inni volt nálunk, de enni nem. Hat óra lehetett már, amikor Reni elővett egy életmentő csokit. Egy órával később megkérdezte, hogy visszavigyen-e minket a vadaszházhoz, hogy kettesben folytassák, de kórusban hallatszott a három NEEEEEM!!!!! Elautóztunk egy szőlős mellé, ott letették a kocsit és a kíséretet, majd cserkelni mentek. A Vadász már kezdett ideges lenni, a vadőr is, jobb volt így, és eredményesebb is. Úgy egy órára rá hallatszott egy lövés, nyolc óra lehetett, utána azonnal besötétedett. Gyors töret, és sietség pizzát rendelni és a kint felejtett Minárik Zolit összeszedni, de előtte Reni szabadban legelésző hat darab nyáriludait kergettük és tettük meleg helyre. Csöpögött az eső, sötét volt, de ott volt mindenki, terítéket szorgalmaztam, de leszavaztak az eső miatt, majd reggel… még öcsi is azt mondta, inkább igyunk. A szállás itt is vadászcsalád barát, összetoltunk három ágyat, az aprólékok is jól ráhúztak, tizenegykor kerültek ágyba. Reggel húztuk az időt, hátha eláll az eső és a terítéknél Szaffi tud kürtözni Renivel, Szaffi nagyon várta már, de sűrű áztatós eső esett, jobban, mint az este. Búcsút vettünk és jó emlékekkel ismét haza indultunk.

Két hét múlva Hollókőn bakozunk, a szállás szintén vadászcsalád barátnak mondható. Tavaly voltunk már ott, igaz nem terepen, csak a vadászháznál, ahol rengeteg mókára van lehetőség, ha gyerek vagy, árokban ücsörgés, bálára mászás, dombról gurulás, fára mászás… reméljük, nem fog esni.

U.i. A második lajosmizsei kísérlet sikeres volt, képek csatolva arról is.

[Show slideshow]