Vadászaton az Aranyhomok VT-nél

A Lajosmizse, Cegléd tábla mellett idén sokszor elhaladtam már, és mindig eszembe jutott, hogy többen is jó élményekkel, szép trófeákkal tértetek haza innen, kiemelve Szabó Laci aranyérmes bakját. Így egy Tisza vidéki vadászathoz kapcsolva magam is útba ejtettem a homokhátság domborzati viszonyait őrző tájat.

Kecskemét környékén a látszólag sík vidék kisebb nagyobb lankákat rejt, melyet fedezékül használva egy akár 80 fős tarvad csapat is pillanatok alatt képes eltűnni a távcsőből. Itt azonban az egykori dűnéken telepített akác, nyár és fenyőerdők összefüggő, de mégis változatos tömböket alkotnak, a területen simán lehetett fél napot menni részben terepjáróval növelve a hatósugarunkat, szinte végig erdőben.

Nomen est omen: az Aranyhomok VT valóban arannyá változtatta a homokot minden tekintetben, ami mögött nagyon komoly szakmai munka van. Vadászat után még maradtam egy fél napot, ami alatt egy területrész 23 szóróját töltöttük fel kukoricával és cukorrépával- figyelemre méltó a vadászati létesítmények jó állapota és a lesek helyének megválasztása. Köszönet illeti Rávai Lacit a szíves fogadtatásért, illetve a keresztapaságért, kísérőmet Molnár Danit pedig elszántságáért és a dinamikusan változó helyzetben az újabb haditervek ügyes felállításáért.

Az első vadásznapon sokat mentünk, háromszor is sikerült egy bikát becserkelnünk, azonban nem mutatott tiszta célt így lövést nem tettem. Ez a szarvasféle alapból egy nyughatatlan állat és állandóan mozgásban van, amit a homokos talajban sínpárnak tűnő, összefüggő nyomai is mutatnak, ráadásul jól is lát, így a találkozások legtöbbször már azelőtt véget érnek, mielőtt elkezdődtek volna, ugyanis többnyire még előtted kiszúr és huss, ennyi volt. 

Egy hétre rá új stratégiával vágtunk neki az erdőnek, tarvadat rengeteget láttunk, bika azonban nem került a látótérbe, de a szajkók zajongására felfigyelve felültünk egy lesre. 

A róka balról érkezett és ott is maradt, mi pedig fellelkesülve Diána váratlan ajándékán, fáradhatatlanul mentünk a vad után, arra számítva, hogy a novemberi napsütésben valamelyik tisztáson csak rájuk találunk. 

Amikor Dani hirtelen lefékezett, tudtam az előző kalandból, hogy kb. 5 másodpercünk van. Persze a bika nem az én oldalamon volt, de mire Mazda megállt már kint voltam és a motorháztetőnek támaszkodva sikerült elkapnom a pillanatot, amikor még mind a négy lába a földön volt. A becsült 140 méter visszamérve volt 160 is, ezért az egyértelmű találatjelzés ellenére volt egy kis izgalom, amikor mentünk, mentünk és még mindig nem volt meg a rálövés helye, de aztán megtaláltuk, ahol kirúgott, és kis szemlélődés után fél perces kereséssel meg lett. Seb van az orra fölött, ahol fehér, így kaptam otthon a gyerektől, hogy „Apa, lelőtted Rudolfot!”, de a trófeát elnézve, kedves vadászbarátok, akkor most milyen vadat is ejtettem?!!

Kocsi Tamás
gazdasági felelős

[Show slideshow]