Bakozás, Rimóc, 2019. 04.27.

A Hollókő Vt. területével ismerkedtünk a hétvégén, ahol a színvonalas vadgazdálkodásnak és a kiváló szakszemélyzetnek köszönhetően nagyvadfajokból muflon és a dám kivételével mindent láthattunk az amúgy is festővászonra kívánkozó tájon, melyet a fölé magasodó hollókői várrom koronáz meg. Kiváló a társaság kapcsolata a gazdálkodókkal- ilyet se nagyon láttunk még, hogy a földtulajdonos utánunk telefonál, hogy jöjjünk vissza, mert meglátta a kiszemelt bakot! Így Pusztai Tomi barátomnak egy izgalmas cserkelésben volt része, de fordult a szél, és az öreg, tapasztalt bak azonnal visszaváltott az erdőbe. A kívánt bakokat mintha „elnyelte volna a főd”, de szó szerint vegyétek, mert utolsó lővilágnál egy búzatáblába még két őz után bementünk, de mind a kettő suta volt. Viszont nem lőhetőre bírált fiatal bakok, őz tarvadak, tehén, ünő minden feljött, még vadmacska is és nem hibridmacska, hanem igazi benga nagy szőrbundás kandúr! Szóval pazar egy délután volt, bakok ide, vagy oda, nem volt hiányérzetünk. Diána nem engedett bennünket haza üres kézzel, de magasra tette a lécet. Sofőr (vadőr) oldalon, patak túlfelén, az akácos szélén 2 folt. Én biztos elmentem volna mellette, de a vadőr figyelmét semmi sem kerülheti el. Disznó! Visszatolat, kiugrom, csőre töltöm, mire átérek pozícióba a disznók már legalább 90 méteren, az akácosban iszkolnak partnak fel. Semmi feltámasztás, fák kb. fél méterenként, against all odds húzom át a futóvadon: fa, disznó, fa, durr – és sikeresen kiborítom a malacot a két fa közül. Köszönjünk Cseri Tibor vadászmesternek, Pali és Tibi vadőröknek a profi kísérést és az élményekben gazdag vadásznapot.

Kocsi Tamás
gazdasági felelős

[Show slideshow]